34. Pécs-Harkány 25 km-es futóverseny 2018.03.04. 11:00

2018.03.04. 11:00-kor startolt el a 34. Pécs-Harkány 25 km-es futóverseny. 2 óra 25 perc alatt sikerült teljesítenem a távot úgy, hogy előtte már Harkány-Pécs között futottam 25 km-t, ez az első adag 2 óra 27 perc alatt sikerült, tehát tulajdonképpen igen egyenletes 50 km-t hoztam össze. Elégedett vagyok az eredménnyel, ezek után nyugodt szívvel indulok neki március végén a Balaton Szupermaratonnak :) És akkor most jöjjön a részletes élménybeszámoló :)
Előző nap, március 3-án tartottuk a lányom 15. és a férjem 48. szülinapját a férjem családjával. Még egyszer boldog szülinapot kívánok mindkettőjüknek! :) 14 fős lakomát rittyentettünk, tradícionális hamikkal, amikben mindenki talál a fogára valót: főztem húslevest, rántottam husikat, voltak köretek és saláták, és sütik is :) A parti 11-kor indult, és elég korán be is rekesztődött, ami most kivételesen nem volt olyan nagy szívfájdalom, mert még össze kellett pakolnunk a vendégség után (minden be a hűtőbe, bútorok visszarendezése, porszívózás, végtelen mennyiségű mosogatás :) és le kellett utaznunk Harkányba, a futóverseny helyszínére, ami 3 óra autókázás. Este 20:00 után érkeztünk meg, sajnos már a wellnes részleg bezárt. Svédasztalra nem vágytunk az otthoni lakoma után, de elruccantunk a Buffalo Pizzériába, és egy kis 22 cm-es pizzát megettünk vacsorára. Kell a jó szénhidrátfeltöltés verseny előtt, nem akartam vacsi nélkül lefeküdni. Kaptam még egy kis verseny előtti lábátmasszírozást is a férjemtől. Kb. 23:00-kor dőltünk ki.
Elég jó éjszakánk volt. Csak hajnali 3-kor ébredtem fel valamire, és láttam az utcai lámpa fényében, hogy hatalmas pelyhekben hull a hó. Hát ez már igazán nem hiányzott - gondoltam, és csak reménykedni tudtam, hogy nem fog nagy mennyiségű hó esni :-/ Épp elég lesz a bejósolt -4 -2 fok, nem hiányzik még hozzá, hogy hóban kelljen csúszkálni :-/
6:00-kor magamtól ébredtem kipihenten. Letusoltam, felöltöztem futósruhába, még nyújtogattam is kicsit. 7:00-kor nyitott az étterem, lementünk reggelizni a férjemmel. Ez nem igazán az ideális verseny előtti evés ütemezés. Ha otthon vagyok, mindig úgy időzítem az ébresztőt, hogy 2 órával a verseny előtt még meg tudjak reggelizni, ne teli gyomorral fussak. Most erre nem volt lehetőség, mert reggeli után azonnal indulnom kellett Pécsre, hogy le ne késsem a startot visszafelé. Én 2.5 órát számoltam magamban (és végül ez jött be egyébként), az edzőm 3 órát javasolt, a férjem pedig még megtoldotta ezt a 3 órát egy negyedórával, így végül reggeli után azonnal indultam. Így aztán a reggelim elég soványkára sikeredett, nem mertem sokat enni, szóval velünk nagyon jól járt ez a szálloda. A férjem céges ajándék Feldobox élménykártyáival jöttünk, csak késő este érkeztünk, amikor már wellnessezni sem lehetett, nem is itt vacsiztunk, a hatalmas terülj-terülj asztalkámról alig reggeliztünk valamicskét, és már reggel 8:00-kor ki is checkolt a férjem. Kicsit elkótyavetyéltük ezt a Feldobox alkalmat a futóverseny kedvéért. Igazán köszönöm a férjemnek!!!
Kicsit túlöltöztem az első 25 km-re: a terepfutó cipőt választottam a friss hóesés és latyak miatt, és ez jó döntésnek is bizonyult, bármennyire is aszfaltfutóverseny volt ez. Nem vettem dupla zoknit, és ez is jó döntés volt. A cipőm és zoknim is totálisan átázott egyébként az első 25 km-en, a második etapot már másik zokniban, cipőben futottam. A téli futósnaci alá felvettem a háromnegyedes nyárit, és ez is tökéletes volt. Felülre a top és a technikai póló mellé futós melegítőfelsőt vettem, mint hosszúujjút, arra jött a futószsák, és még egy vékony polár. No, ez a polár sok volt. Bírható, de visszafelé már mást vettem felülre. A kendősapi és a kesztyű jött még a szereléshez, és ők is jók voltak. Hoztam egy kis mézet és citromlevet otthonról, és mézes-citromos limonádét készítettem a futószsákba, és az is jó volt. Egy litert vittem magammal az edzőm javaslatára, amit nem sikerült magamba tölteni az első 25 km-en, de amit futás közben nem sikerült magamba diktálni, azt a két futás közti szünetben betápoltam :)
A férjem még maradt a szálláson, elpakolt, kicheckolt, én elindultam egyedül Harkányból át Pécsre az országúton. A telefonomon van egy nyomkövető alkalmazás, a férjem azzal követte, hogy merre járok. Kértem, feltétlen hívjon fel, ha netán elkolbászolnék, mert a tájékozódás nem tartozik az erősségeim közé :-D De azért ez a Harkány-Pécs az 58-as úton elég nehezen téveszthető el, mondhatni nyílegyensen kell futni, a körforgalmakban is csak "hajts tovább egyenesen!" mindenhol :) Kicsit tartottunk tőle, hogy fog menni ez az országúton futás az út bal oldalán, szemben a forgalommal: mekkora lesz a forgalom, mennyire húzódnak majd le az autók, hányan dudálnak le, hányan csapnak le latyakkal, hányszor kell lehúzódni, hogy ne csapjanak el, hány őrült futó fog szintén futni velem, vagy egyedül leszek? Nos, a statisztika: Harkánynál még viszonylag kicsi volt a forgalom, 5 percenként jött csak egy autó, de ahogy közeledtem Pécs felé, egyre több autó jött konvolyban egymás után és egyre gyakrabban. Végig az úton futottam, csak az utolsó párszáz méteren Pécs belvárosában, mikor már az összes sávban tömött sorokban jöttek szemben az autók, csámpáztam fel a havas-jeges járdára. Csak egy autó dudált le, hogy öngyilkos jelölt vagyok, vagy mi, és hogy képzelem, hogy az úttesten futok. 5 autó csapott le latyakkal, köztük a hókotró vagy jég vagy sódarabkákkal terített oldalba. A férjemmel kb. féltávnál taliztunk. Az egyik autós annyira cuki volt. A férjem vészvillogóval ott állt az út szélén, várva hogy megérkezzek. Láttam, hogy a szembesávban az autós megáll, és átmegy, hogy megbizonyosodjon róla, nincs baja a férjem kocsijának, és nem szorul segítségre. Nagyon rendes volt tőle, köszönjük :) Az autók egyébként többnyire nagyon rendesen lehúzódtak, ha volt belső sáv, egészen átsoroltak oda, hogy én biztonságban érezzem magam, és ne csapjanak le. Csak 3x kellett leállnom az út szélére, mikor egyszerre ért mellém két nagy jármű mind2 irányból pl. busz és hókotró, és nem tudtak volna elhaladni egymás mellett miattam, illetve tartottam tőle, hogy elsodornak. 3x haladtak el mellettem futók autóval, akik lelkes tülköléssel biztattak :) A férjem mondta, hogy ketten futnak mögöttem szintén Pécs felé, egy fiatal srác, aki nagyon fut, és egy idősebb férfi. Végül egyikük sem ért utól.
A tempóm együtt hullámzott a tereppel. Azért ez a Pécs-Harkány akár oda, akár vissza, elég aljas kis pálya. Sok km-en keresztül alattomos emelkedők, majd ugyanilyen sok km-en keresztül lejtők váltják egymást. Az első etapban az ippeg 5:00 perc/km-en belültől a 8 percesig váltakozott a sebességem attól függően, hogy éppen egy több km-es lejtőn robogtam lefelé, vagy egy több km-es emelkedőn kaptattam felfelé. Az volt a jó, hogy fáradás, lassulás nem következett be az első 25 km-en. Éreztem az erőt és az állóképességet a testemben, és ha be is lassultam kicsit az emelkedőkön, azt tudtam mindig kompenzálni a lendületesebb lejtőkkel, és ez végig a 25 km-en ment. Így végül 2 óra 27 perc alatt robogtam be Pécsre a start helyszínére. A férjem elémjött az utolsó párszáz méterre, és bekocogott velem. Már felvette a rajtszámomat és feltérképezte a terepet. Első utunk a mosdókhoz vezetett, majd a kocsihoz mentünk, és átöltöztem száraz ruhákba. A férjem egyik kezével a vizes kendősapimat és talpbetéteimet szárongatta a kocsi légkondijánál, a másik kezével a lábamat masszírozta, és néha még hátrapasszolt egy kis banánt vagy gyümölcslevet, szóval igazi szuperman volt, újabb köszönet-hegyek :)
Jól elszöntyögtük az időt a kocsiban, mentek a Messenger üzik még családnak, edzőnek is. Végül 10 perccel a start előtt kászálódtunk ki az autóból, és én akkor találtam ki, hogy nekem még el kell ruccanom a WC-re start előtt. Mázli, hogy sem az első befutóm után, sem most a start előtt nem állt sor a WC-knél, nem úgy, mint a pesti versenyeken :-D Így még épp elcsíptem a startot :) Elég béna start volt egyébként. Átfutottunk a Decathlonos kapu alatt nagy lelkesen, ahol egyébként nem volt chipszőnyeg, szóval ez egy tömegstart volt :-/ Majd 20 m után megállították a mezőnyt, hogy a nem jegyeztem meg milyen nevű politikus startoltathasson el minket. Természetesen elindítottam a Polar órámat, mikor átmentem a Decathlonos kapu alatt, tehát ez az egy perc várakozás a mért időmet és sebességemet rontotta :-/ Amikor aztán elindultunk, még percekig nem tudtam a tempómban futni, mert a tömegben nem lehetett sem előzni, sem haladni. Nagyon hátulra toppantam be a tömegbe, mikor a mosdóból belibbentem a starthoz.
A verseny Pécsről Harkányba az alattomos sok km-en át emlekedővel indult. Aztán persze volt le-fel liftezés. Az edzőm azt kérte, hogy 171-175 közti pulzussal fussak. Ez 2 óra 25 perces visszafutásra volt elegendő. Néha azt éreztem, hogy még mindig behúzott kézifékekkel futok, és jólesne gyorsabban futni, de akkor talán nem lett volna ilyen szép egyenletes, kifáradás, lassulás nélküli 50 km-es futás. Úgy hogy jó ez így. Az edzőm olyan jó érzékkel és okosan terelget. Nagyon örülök, hogy megtaláltam. Én sokkal szeleburdibb vagyok :) De hát én még csak bő 3 éve futok, ő meg már huszonéve :)
Volt tali a férjemmel a visszaúton is, végül 1x jött össze a tömeg miatt. A visszaútra átváltottam az aszfaltfutó cipőmre, és ez is jó döntés volt. Felülre a top plussz technikai póló mellé 2 pamut hosszúujjút vettem fel, és tökéletes volt, nem volt sem melegem, se nem fáztam, és a szél sem fújt át. Nem volt egyébként szél, csak a menetszél, és néha egy-egy szélátfújásos résznél egy kis minimális. A visszaúton már 0 fok volt az átlaghőmérséklet. Jó volt, hogy ehhez nem jött sem csapadék, sem szél :)
A visszaúton is éreztem az erőt, az állóképességet, minden ugyanúgy ment, mint odafelé. Azért persze éreztem a lábamban és az egész rendszerben a korábbi 25 km-t! De nagyon szép egyenletesen sikerült összerakni az egész futást, és ezért happy vagyok :) A tavalyi ultrák eredményeit visszanézve 6:2x perc/km-el futottam a Balaton Szupermaratont és a Sárvár 12 órást is 2017-ben. Most ez a futás 5:4x-el sikerült, ami 30 máspdperc javulás km-enként. Remélem, sikerül majd ezt vagy még jobbat hozni a 2018-as tavaszi versenyeken!
Visszafelé már nem vittem zsákot, csak egy övtáskát zsepikkel és zselékkel. Végül nem minden félórában ettem egy zselét, mert csak a frissítőpontokon toltam be egyet, ahol tudtam rá inni is.
A befutó után bementünk a hotel wellness részlegére, itt le tudtam tusolni, csobbantam a medencében, egy pár percre a jakuzziba is ellátogattam, és azután kaptam 50 perc masszázst a hotel masszőrétől, ami droidból újra embert varázsolt belőlem :)
15:00-kor már indultunk is haza, 18:00-ra meg is érzektünk, és így el tudtuk kísérni a lányunkat a Fóti Szabad Waldorf 11. osztályának szólóestjére :)
Igazán tartalmas nap, hétvége volt. Aktív pihenés volt, mindenképp, a javából ;)
Végül csak 5 órát tudtam aludni a hosszúra nyúlt szólóest miatt, így a hétfő kicsit nehéz volt - 5:15-kor ébredtem, bevonatoztam Pestre, és 2 egyórás masszázs és 3.5 órányi jóga óra (kisbabás, nagybabás, kismama) várt rám délelőtt, majd még egy óra suli jóga Fóton délután, meg az esti Gyémánt Út Buddhista Központos jelenés és meditáció. Kismama jóga óra alatt már nem nagyon csukhattam be a szemem, mert nem voltam biztos benne, hogy nem alszok el ülve, az óra vezetése közben. Az esti buddhista meditáció közben konkrétan 4x kezdtem ültömben eldőlni, már olyan fáradt voltam. Egy ilyen 50 km-es verseny kipihenéséhez kevés az 5 óra alvás, no! De majd ma bepótolom!! :)
Csatoltam nektek fotót még a harkányi hotelszobából, mikor nekiindultam egyedül az országútnak Pécs felé. Egy pécsi start előtti fotót. A startról is van fotó, de ott nagyon elbújtam a kamera elől, a kép középpontjában bújok :) Most közben a férjem elfelejtett fotózni, videózni azon két alkalommal, amikor találkoztunk. 2 befutós képem van még, és a befutó utáni érmes teázgatásról kép.
Ja, Pécs-Harkány szervezők, a meleg tea a frissítő pontokon mennyei volt!!! Biztos a -2-0 fok miatt is, de elmondhatatlanul értékeltem!!! :)
Közben feltették az eredménylistát is. Az 557 nevező közül 444-en értek célba, 320 férfi, 124 nő. 275. lettem a teljes mezőnyben, 64. a nők között - középmezőny -, és 9. a korosztályomban.



Kövess minket a Facebook-on!